Nemrég egy új macaron receptet próbáltam ki. Noéminek köszönhetően most végre szinte hófehér macaronjaim lettek. És ennek a titka az olasz meringue. Eddig én mindig a francia meringue (azaz francia hab) módszerével készítettem, aminek a lényege a tojásfehérje pihentetése és végül porcukorral való felverése szobahőmérsékleten. Ehhez képest az olasz verzióban curkorszirupot kell főzni és azt kell belefolyatni a tojáshabba. Ugyanakkor bátorkodtam újítani kicsit, ezúttal nádcukorral próbálkoztam. Ha ilyen úton haladunk, lassan egészségesnek mondható lesz a macaronom :))) Bár őszintén ez még nagyon messze van attól, mert hiába nádcukor, akkor is 20 deka kerül belőle ezekbe az apró falatkákba :) A nádcukros ötlet onnan jött, hogy most már szinte kizárólag azt használom sütésre és múltkor láttam a boltban porcukrot is. Megörültem, hogy az szép fehér színű, gondoltam milyen jó lesz az a fehér macaronhoz. Igenám csak amikor vízzel cukorszirupot főztem belőle kegyetlenül barna lett. Meg is ijedtem, hogy ebből sose lesz fehér...és mégis láss csodát, mire összekutyultam mindent és sütésre került a sor szépen "kifehéredtek".
Szinte egy az egyben követtem Mandulasarok utasításait, kivéve a nádcukor dolgot meg a tojásfehérje mértékét...nekem sajnos a 2 tojásfehérje csak 75 gramm volt összesen, így a 80 gramm helyett 75 grammot használtam. És teljesen jók lettek a macaronok. Ez megint igazolja szerintem azt, hogy 5-10 gramm eltérés nem számít, ha jól összedolgozunk mindent akkor sikerünk lesz.
Annyit mondanék még, hogy aki először próbálkozik macaronnal, annak talán ez a verzió könnyebbnek fog tűnni. Nem kell arra vigyázni, hogy a hab nehogy összetörjön (persze itt is óvatosan kell kevergetni, de nem kritikus a plusz 1-2 keverés) és a tészta is sokkal könnyebben összedolgozható lesz. Próbáljátok ki megéri!
Hozzávalók (kb. 40-50 darabhoz):
80 g tojásfehérje ( 2 közepes méretű tojásfehérje, nálam 75 g)
1 ek cukor (én végig porcukrot használtam)
100+100 g nád porcukor
100 g darált, átszitált mandula
35 g víz
A tojásfehérjéket 1 napot szobahőmérsékleten pihentetem (vagy 2-3 nap hűtőben, de felhasználáskor mindenképpen szobahőmérsékletű legyen). Két tálban külön mérek 40-40 g tojásfehérjét (nálam 38-37g).
100 g nád porcukrot és 100 g finomra darált mandulát összekeverünk egy tálban (érdemes átszitálni).
100 g nád porcukrot 35 g vízzel cukorsziruppá főzöm. Elméletileg 110 fokosnak kéne lenni, de nekem nincs cukorhőmérőm, így forrástól kezdve további 4-5 percet főztem lassú tűzön és állandóan kevergettem. Közben egyik 40 g tojásfehérjét 1 ek nád porcukorral félkemény habbá verem. Amint letelt a 4-5 perc főzés a cukorszirupot levettem a tűzről és lassú sugárban állandó mixerezés mellett belecsurgattam a tojáshabba. További 10-11 percig vertem a habot, mire az teljesen kihűlt és szép kemény lett.
A mandula+ porcukor keverékhez a maradék 40 g tojásfehérjét hozzákeverjük (ezt a tojásfehérjét nem kell felverni), majd hozzáadjuk a cukorszirupos tojáshabot is. Homogénre keverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsikbe köröket nyomunk habzsákkal.
Mandulasarok leírása szerint ezt még pihentetni sem kell, hanem egyből mehet az előmelegített sütőbe. Én ezt még nem tudtam, így kicsit több mint félórát pihentettem a tepsiket. Nála 150 fokos sütést igényel, de az én sütőm akkor már szénné égetné, úgyhogy én 130-135 fokon sütöttem, légkeverésesen. Ha netán barnulnának mikor már feljöttek a talpak, akkor tegyünk rá egy sütőpapírt, azzal is meggátolva a további barnulást.
Tölteléknek sárkánygyümölcsös (dragon fruit) csokikrém készült. Többet erről a kaktuszféléről itt olvashattok.
1 sárkánygyümölcs
100 g 70-80%os étcsokoládé
A sárkánygyümölcs kb. felét pürésítem. Lédús, úgyhogy folyékony lesz, hozzáadom a megolvasztott csokihoz. Hűtőbe helyezem egy kevés időre, mikor már kissé megkeményedett habzsákba teszem és a macaronokra nyomom. A gyümölcs másik felét kisebb kockákra vágom és a csokikrémre teszem. Összezárom a két macaronfelet. Fogyasztás előtt nem sokkal érdemes megtölteni a macaronokat, nem szükséges neki éjszakán át hűtőben puhulni. Sőt azt mondanám nem is szabad olyan előre elkészíteni, mert a gyümölcs eláztatja.
Na, most már fáradt vagyok.
Most már unom a költözést.
Még mindig van cucc, de nem is a holmik ki-és behordása fáraszt el nagyon, hanem tudjátok mi? Hogy tőlem várják, döntsem el, mi kell, és mi nem. Mi menjen a szemétbe, mi menjen a hajléktalanokat is gondozó alapítványnak. Mit ajándékozzunk oda és kinek. Mit tegyünk fel a Vaterára (és majd mikor, és persze ki...)? És akkor jönnek a kérdések: ebben a zsákban mi is van? És abban a dobozban? Anya, ez szemét? De hát ez nekem kell!!!
És kiveszi a lerongyolódott lovat, amivel nem játszott már fél éve, mert van másik húsz, de most meglátta, és könnybe lábadt szemmel ölelgeti; én meg izgulok, nehogy nekem áttúrja az egész zsákot, mert még a végén mindent visszament belőle.
Na de szépül az új otthon, ahogy azt már tegnap is mondtam, és ma már végre a tűzhelyt (tűzhelyet?) is sikerült beüzemelni. Főztem is egyből kétfélét, amit sajnos nem mutathatok meg, nagy bánatomra, mert szívesen kikérném a véleményeteket; a Nők Lapja 41. heti számába kértek tőlem két receptet, azon dolgoztam ma délelőtt.
De a sütit, amit elsőként készítettem az új helyen, azt mindenképpen bemutatom. Éva barátnőm szokta sütni rendszeresen, ő találta a receptet Chef Viki blogján, aki Limaránál látta, aki a rádióban hallotta.
Én Viki receptjét követtem, az eredmény a következő:
Szerintem a kép egyértelműen igazolja, hogy ez aztán csokis. Az.
Sütéssel együtt 35 perc, megéri a fáradságot!
Hozzávalók (22 cm-s pite-vagy tortaformához):
10 dkg étcsoki (jó magas kakaótartalmú)
15 dkg vaj
15 dkg cukor
2 ek cukrozatlan kakaópor
1 tk vanília kivonat
3 tojás
10 dkg liszt
10 dkg szeletelt mandula
Melegítsük elő a sütőt 180 fokosra.
Mikróban (vagy gőz felett) olvasszuk össze a csokit, a vajat, a kakaóport és a cukrot.
Keverjük bele a lisztet, a vaníliakivonatot...
...és 5 dekát a mandulából.
Alaposan dolgozzuk össze (ez igazából pár pillanat alatt meg is van), és öntsük a sütőpapírral bélelt formába, szórjuk a tetejére a mandula másik felét, majd süssük 25 percig.
Ne süssük túl, nem baj, ha még puha, az úgy pont jó lesz. Vegyük ki a sütőből, és rácson hagyjuk kihűlni. ha addig bírunk várni, amíg langyos lesz, az már jó.
És akkor most itt van Ő, az én kedves tűzhelyem:
Nagyon jó választás volt, nem is gondoltam akkor, amikor öt évvel ezelőtt megvettem; inkább ösztönösen, mint tudatosan néztem ki ezt, és maximálisan meg vagyok vele elégedve. Annyira a szívemhez nőtt, hogy nem hagytam a régi lakásban: az új tulajdonos majd vegyen magának egy olyat, amilyet szeretne. Nekem ez kell.
Inkább csak ötletadónak szánom.
