Az "oszd meg és uralkodj" elve szerint hagytam a zuramat kiteljesedni a konyhában. Amúgy is el kell ismerni, hogy igazán jó húsételt általában inkább a férfiak tudnak készíteni! (Bocsánat a nem szabályt erősítő kivételtől!)
Mai ebédnek sülthúst terveztem be, és mivel még volt itthon gránátalma, abból szerettem volna köretet készíteni hozzá. Salátára gondoltam, aztán úgy döntöttem, kicsit nézelődök, hátha találok valami jó receptet. Végül ráakadtam erre a chutney receptre, és rögtön megtetszett. Igaz egy kicsit változtattam rajta, mert én mézzel ízesítettem, és málnapéppel készítettem el. Az eredeti receptben, ha jól emlékszem, savanykás gyümölcslekvár szerepelt. Egy biztos, nagyon finom lett. Natúr sülthús mellé kínáltam. A fűszeres-hús és az enyhén édeskés-savanykás chutney remekül illettek egymáshoz. Gyorsan elkészíthető, kb. félóra alatt egy remek ebédet sikerült feltálalnom.
Hétvégén anyukám bablevesét élvezhettem. Amikor hazamegyek, mindig megkérdezi, mit főzzön? Általában nincs kívánságom, de amikor útközben eszembe jut, milyen éhes vagyok, mert az úton valahogy mindig megéhezem:) telepatikus úton ki szokta találni az éppen aktuális menüt. Most sem volt ez másképpen. Fehér gyöngybabból főzött leveset, zabtésztával, rakott krumplit és banános felfújtat készített kuglóf formában; minden isteni volt! A bableves nem egy „truváj”, ha minden részletében jó, akkor az nagyon jó.
Hosszú évek óta születésnapok, névnapok elengedhetetlen ünnepi eledele nálunk. Az ünepi ételek fontos jellemzője pedig az, hogy csak ünnepi alkalmakkor készítjük és már mindenki alig várja, hogy újra ehesse. Nem tudom, hogyan lett ez az étel azzá, de mindenki rajong érte a szűkebb és tágabb családból egyaránt. Ráadásul előző nap is előkészíthető, így az aktuális nagy napon nem kell annyi időt a konyhában tölteni.
Először is nem a megszokott formátumban közlöm ezt a receptet!
Elnézést!
Egy hónapja jelentkeztem a Pataki Kerámia
(hammbekaplak) receptversenyére,
melynek témája: almás pite.
Nyeremények: Pataki kerámiák.
Gondoltam,ezt nem
lehet kihagyni nekem sem!
Erre az alkalomra találtam ki ezt a receptet.
Beneveztem
és azon szerencsés kiválasztottak között voltam,
akik megsüthették pitéjüket
Pataki Kerámiában.
Szóval 2 hete jött a csomagküldő és megkaptam a
Pataki Kerámia jóvoltából (Ingyen!=ajándékba)
azt a piteformát,amit ki kellett
választanom a sütéshez a verseny
weboldalán és hozzá a kínálótálat!
Nagy volt az örömem!Mert ha úgy vesszük,
máris nyertem,ugyanis a gyönyörű
nagy kerek almás dekorral díszített pitesütő
és a kínálótál már az enyém,
megtarthatom!Ezután jött a nagy feladat,
meg kellett sütni a pitét!
Elárulom,hogy erre ma került sor!
Vasárnap ide vagy oda,én ma korán keltem,
hogy mindent jól előkészítsek a nagy alkotáshoz.
És akkor itt meg is jegyzem,
hogy fantázián,jó kézügyességen,kiváló
alapanyagokon és a sütés szeretetén kívül
szüksége van A Világ Legnagyszerűbb,
Legszeretnivalóbb Férjére is!!!:-)
Ugyanis Petim mindvégig nagyon sokat
segített nekem a fázisfotók
elkészítésében,
a mosogatásban,stb-ahogyan
ez általában szokott lenni nálunk.
Az ételfotók 90%-át mégis
én készítettem,volt ,hogy az
egyik kezemmel kavartam a
tölteléket,
vagy a tojást ütöttem fel,míg
a másikkal fotóztam.
Már-már akrobatikus elemeket
is vittem bele:-)
A végeredmény szerintem tökéletes lett!
De a fotók magukért beszélnek!
A több száz képből válogatva itt van néhány!
A versenynek ezt a részét is teljesítettem,
elküldtem a receptet még egyszer
és hozzá 51 fotót-Embertelen!
Várom a visszajelzést és nov.10-e után
meg is tudom az eredményt a többi
versenyzővel egyetemben.
Inkább csak ötletadónak szánom.
